Katona Ábris Blog

Szevasztok Gyerekek, híveim, barátaim!! Eljött egy szomorú délután, egy nagyon nem kompatibilis gondolat pejoratív síkja. Ez az utolsó írásom, az utolsó gondolatom, az utolsó üzenetem hozzátok, úgy döntöttem megpróbálom elegánsan befejezni az életemet, és nem mint általában a barmok, hogy 87 szer megéneklem, aztán még 93 szor leírom. Csak egyszer, és az lesz az utolsó. Az pedig most van.
Hogy értsétek, megpróbálom a magam stílusában megfogalmazni. Én egy idegileg elég Mágnás Miskás vagyok, és ha megszokok egy dolgot, azt úgy is szeretem minden nap, és ragaszkodom hozzá. Lásd az 5.nullás őrületem. Nem birok nélküle lenni. Na most nagyon szerettem az iwiwemet is, és már másfél hónapja elvették tőlem. Nem tudok jelölgetni, és szedik le az ismerőseimet is. Írtam nekik levelet, kértem könyörögtem , semmi. Páran megbántottak, és tényleg úgy érzem, hogy kezdek megbolondulni, és kicsit bazsuetesen viselkedni. Nagyon sok szép, és jó levelet kaptam tőletek, amit most itt köszönök szépen, rengetegen bíztattatok, de sajnos itt a vége. A másik, hogy a netet is jövőhéten kikötik, nincs pénzem fizetni, és a lakásom is kalapács alá kerűl. Szerettem volna h legálább annyi pólót vegyetek, hogy a netet tudjam fizetni, de nem így lett, és egy drasztikus kényszer elektrosokkal nekikezdek a várhatóan utolsó fél évemnek. „Míg látod ahogy a táj beborít, még érzed ahogy a kéz segít, de nem maradt már semmim, a magány eltaszít”
Gyerekek, kicsit komolyan könnyezve írom ezt a pár sort, mert el sem hiszitek mennyit jelentett nekem ez a háromnegyed év, amíg sokatokkal leveleztem, találkoztam, és szebbé tettük egymás napjait. Örülök hogy megoszthattam veletek a néha lehet hogy extrémnek tűnő történeteimet, de tiszta szívvel, és teljes őszinteséggel tettem mindezt. Köszönöm h lehettet egy honlapom, közsönöm h sokan megnéztétek, és sokan meglátogattatok.
Veszek egy ócska vájogházat, miután mindenemet eladtam, és a bedeszkázott ablakai mögött megkisérlem megdönteni az eddigi csúcsomat. Mármint meginni annyi bort, ami még senkinek nem sikerűlt. A beledöglés a cél, de nem így írnám le, hanem úgy hogy várom a megváltást. Magányosan nem tudok lenni, veletek nem tudom tartani a kontaktot, és elég volt. Mostanában azért volt ilyen nagy csend körülöttem, mert rengeteget gondolkodtam ezen…
Egy utolsó őrült verset engedjetek meg:
„Ti már nem vigyáztok rám”

„ Míg jár a flaska a kezemben,
gondolkodom csendben.
Csak ti vagytok a fejemben,
Talán nincs már minden rendben.

A rengeteg levél, a sok vers,
Csak ülök felettük némán.
Gondolkodtam rengeteget,
Az idő oly gyorsan elszállt.

Tartottátok bennem a lelket,
Ki egy szóval, ki máshogy.
Most csendben pihen itt a tollam,
Így vagy úgy lesz, vagy bárhogy.

Elindulok messzire utamra,
Ti már nem vigyáztok rám..
A magány öl meg szépen lassan,
Ennyi volt, és vége tán??

Köszönöm Gyerekek,
A vén bolond elindul.
Hosszú még az út,
Az ég legyen veletek..”

Ezzel a versel búcsuzom hát mindenkitől, sziasztok legyetek jók, ezt úgy örizzétek, hogy Ábris a vén bolond utolsó verse, és írása hozzátok.
Mindent köszönök Gyerekek!
Az Italos.