Katona Ábris Blog

Pár éve még haránterpeszben foltoztam a zoknit, ami egész pontosan azt jelenti, hogy amikor úgy éreztem, hogy kicsit tennem kéne valamit, egyenesen lázálmaim lettek, és iszonyú ellenállást mutatott a szervezetem a bármit csinálás ellen. Vert a víz, csomókban jött ki a szöszi kis hajam, betű tészták kocogtak ki az orromon mikor kifújtam, hidegvérrel csapkodtam a legyeket, néha úgy hogy betört a konyha ablak, néha meg olyanokat fantáziáltam, hogy egy billencs zillen vagyok meós. Szóval azt hiszitek, hogy az én pofaszakállam persze csak befele nő. Láthatjátok már, hogy erről szó sincs. Szóval, a lényeg hogy gondoltam tűzoltó leszek. Mindig csodáltam őket, hogy szirénázhatnak mint a barmok, meg néha megégnek, meg olyan ruhájuk van, mint Polán Misellnek, a ? Szarossal tornázunk a tetőn-ben, meg amúgy is, bírják a csajok, meg a nagy melegre rá lehet fogni, hogy miért van rávarrva egész nap a pofámra a flaska. Bementem jelentkezni, felvettek próbaidőre, és elkezdtek betanítgatni. Hát a problémák elég hamar jelentkeztek már az elején. Először is fordítva bújtam bele az anorákba, és a bukóbrét úgy a tökeim közé vágták, hogy több percre fogalmam sem volt hogy hol és mit csinálok. Kikéredzkedtem klotyóra, ahol előrántottam, a minden bajban segítséget: a BOROMAT. Gyerekek, édes híveim, úgy meghúztam, hogy majdnem könyvet írtam róla. Visszakocogtam, szédültem mint a dögkeselyű, de ez sem mentett meg semmitől. Mondták, hogy azon a rúdon úgy csúszkáljunk lefele, aztán sprint a piros 4 kerekű cselédházba, és élesbevetés, mert mit tudom én mi történt. Gondolom tűz van. Már az első feladatnál széjjelszakadt a vörös leplem, és fehér szöszkeszőrös combomon ahogy végigsiklott az alumínium rúd, lehúzta a bőrkét, húsig hatolt a fájdalom, én mint Dzsoni Vejszmüller, ordítottam torkom szakadtából, a tűzparancsnok, meg óbégatott hogy ne hülyüljek, hanem menjek, mert ég egy óvoda. ? Szarok az óvodára, nekem meg nincs bőr a combomon. Még odafele a kocsiba kiléptem a munkából, egész pontosan fél órát voltam tűzoltó. Ilyen hülyeséget. Rájöttem, hogy nagy felelősséggel jár ez, én olyan munkára vágyom, ami semmiféle kötelezettséggel nem jár, lehet piálni, és nem kell ember életekkel foglalkozni, mert az nem érdekel kurvára. Mindenki ott és akkor hal meg mikor akar.
Na de ezzel nem ért véget, mert mivel a pályafutásomat a kocsin bevetés közben fejeztem be, az volt a szokás, de szerintem csak átvertek mint a dög, hogy az akció végéig köteles vagyok velük maradni. Megérkeztünk a helyszínre. Én az első pillanatban felgyújtottam az óvoda melléképületét is, mert odapeckeltem az égő cigimet. Az anyja úristenit. Kezembe nyomták azt a nagy slagot, tökire nyitották, erre a nagy slung engem vitt el a faszba, nekikúrt egy fának, a segg csontom szerintem eltört. ? Kurva élet!- ilyen egy fasz melót. Ráadásul menni is alig tudtam, csak nagy O-ba haladtam, mert fájt nagyon a klazur ami lejött. Mint aki beszart. Egyébként ez pár perc múlva meg is történt. Betoltam egy kendermagost a bugyiba, egyétek. Fogtam már a faszom ki volt ezzel a sok rohangáló pirosruhással, meg az egész szar munkával, megfogtam keményen a slagot, és a menekülő gyerekeket célozgattam vele. Jaj istenem, némelyik visszarepült ahonnan jött. Aztán ezt a buzi parancsnokot, a Trobadúr Endrét, úgy pofán céloztam, hogy a bőr lejött a fejéről. Úgy sikerült megúszni az egészet, hogy 30 percen keresztül vertek a kollégák, aztán egy szál alsó gatyába kibasztak a lehel térre. Úgy mentem haza. Azóta meghitt ellenségeimnek tekintem a tűzoltókat. Ezek nem tűzoltók gyerekek. Barbárok. Így elbánni egy 35 éves kis kölyökkel. Anyátok picsáját. Megyek gyújtogatni.