Katona Ábris Blog

Édes jó Istenem, most már innen visszagondolva egyszerűen hihetetlennek és iszonyú szánalmasnak tűnik. Legszívesebben leköpném magam. Akkoriba olyanra fanyalodtam amit most már akkor sem csinálnék, ha egy vasaltagyú elmeháborodott dél norvég bull dándog marná a torkomat és közben japán iszap kakasok csípnék élettelen hímrudamat..
Elmentem dolgozni. Kimondani is őrület. Én nem is tudom mi történt, pillanatnyi elmezavar, vagy az agyam nem töltött eleget abban a 3 hétben, de megtörtént. Méghozzá motoros postás lettem. Bassza meg. Anorákba , meg bukóbrébe. Egy ETZ n. Először is, motorozáshoz annyi közöm volt , mint Dzson Mekkenrónak a Háre Krisna énekekhez. Amikor már csak 3 nap volt a melóig, úgy gondoltam elveretem magam a Lúzer Antiékkal, h egyből egy 3 hetes betegállománnyal kezdhessem a munkát..
Megittam egy hordó rezesdunántúli ütfefúrót. Ez akkoriban a legkeményebb bor volt ami létezett. Én már csikorogtam a hátamon, mellényzsebbe hánytam, hiper hülye fejem volt, és csatakokba dölt a nyálam.
Antinak meg az egyetemistáknak az volt a feladat hogy üssenek amíg bírnak. De ezeknek a szervezete úgy le volt gyengülve, hogy a Szirtes Dénesnek az első rúgásnál eltört a sípcsontja, aztán azzal rohantak a korházba. Még szerencse hogy Anti nem kezdte meg az őrült ketrecharcot, mert az is olyan volt hogy egy csomag ropi ráesik a kezére, 2 fele törik.
-Kösz srácok a segítséget.- mormogtam magamba hulla részegen. Mese nem volt, el kellett mennem postásnak. Úgy mentem be hétfőn a postára mintha a kivégzésemre mennék. Megkaptam a munkaeszközöket, meg a hihetetlen felszerelést. Felöltöttem. Istenem, mint Pipen a gyorsbüfébe.
A bukószar kicsit nagy is volt, a motor meg úgy röfögött hogy a halottak kibrékeltek a felszinre. Elindultam, állati lassan, még féloldalasan visszafordultam és a középső ujjamat vadul mutogattam az intézmény felé. Az eső elkezdett szakadni, húzta a vállam a táska, a tökeim kormoránt termeltek, az agyam meg vadul ellenkezett a munka ellen. Marhára esett. Címre mentem, valami hülye levelet kellett kézbesíteni . Mi lehetett annyira fontos egy levélbe?? Az eszem megáll. Mégha egy marmonkannát kellett volna kézbesíteni az rendben van, megértem, de egy kurva levelet. Megálltam egy lámpás kereszteződésben, ami mögött egy buszmegálló volt, kb 1 méterrel. Lehúzodtam teljesen a szélére az útnak, a felhők továbbra is recskáztak mint a dög. A busz pont kanyarodott ki a megállóból, és ahogy hirtelen hátrapillantottam a zajra, megijedtem, elvesztettem az egyensúlyom, és oldalt eldöltem a motorral, egy bazi nagy pocsolyába, dög mély volt, tele minden szarral. A sisak elfordúlt a fejemen és félig megtelt vizzel. El lehet képzelni hogy néztem ki. Feltápászkodtam atom sárosan iszaposan, és mutogattam a busz soförnek hogy nincs semmi gáz jól vagyok, csak a szar keresztbe állt bennem a nagy dögjétől.
Kicsit összekapartam magam a nagy ijedtségre, és továbbindultam. Baj volt, mert vagy fél liter iszapot lenyeltem, és háborgott a gyomrom kissé. De ha bele döglök is kiviszem ezt a levelet.
Megérkeztem a helyszinre, egy kör lépcsőházas ház volt. Megindultam a másodikra, de már az első lépéseknél valami furcsa zajra lettem figyelmes. Valami marhára susogott, szinte suhogott. De ahogy csak mentem a zaj ugyanolyan erős volt. El nem tudtam képzelni mi susákol. Felértem az emeletre, nagy meló volt ott, lakásfelújítás, festés, ilyenek. Egy nagy marha köpcös gyurma fejű vad pali jött ki, aki beinvitált az előszobába Ahogy hírtelen megfordultam kimenet, megint jött a suhogás, és akkor láttam hogy az iszapból beleakadt egy fél méteres sáros gaz a derék szíjamba, amivel abban pillanatban basztam össze a frissen festett falat . Egy nagy Grand kanyont festettem vele a falra. A köpcös majdnem lehántotta a fejemet. Rohantam mint egy eszelős le a motorig, hátra sem mertem nézni. A hínár még mindig ott lógott, kb 10 perc volt leszedni, ugy rám fonta magát. Úgy hogy az első postás történetem az első nap ilyen körülmények között ért véget. Be lehet kapni a bóbitámat!!
 

Egy nagysorozatú frazir igazításon voltam pont túl, ami azt jelenti hogy felszedtem abban az időben egy huszast. Csak úgy. Nem igazán gatyáztam azzal hogy mit egyek, minden szart magamba hánytam. Imádtam akkoriban a Dzsambó pecsenyét kutyatúróval, meg éti csigával. Néha erőszakkal is letoltam egy két hurkát a torkomon. Vedelni vedeltem szokás szerint, akkor az unicum sörrel ment még. Egy szép tavaszi délutánon üldögéltem a belvárosban egy bisztróban, éppen kirendeltem a sörömet, meg egy raklap felest, hozzá meg egy nagy duda burkiflit. Mikor a fél kollekciót már ledörömböltem a büdös árokba, megint éreztem hogy a gyomrom kezd kavarogni.
Na most ezzel az volt a baj hogy akkoriban elég sűrű gyomorgondok gyötörtek a sok szír szartól amit lehegedűltem a torkomon.
A legszomorúbb az volt hogy ilyenkor rámtört a vad hugyozás a seggemen, és mint a niagara tódult ki a barnabólé. Rendszeresen plussz barna csíkok jelentek meg az alsógatyáimon. Ha sikerűlt egy napig nem befosni, akkor a következő napon dupla töltet jött ki a tekergős alagútból.
Volt baj, mert most is éreztem hogy gyomorból már elindúlt az ajándék lefelé. Óvatosan felálltam, elindultam hazafelé, atomra összeragasztott combokkal, feszes gőte járással. A kibaszott burkiflit még átbasztam a szembe lévő Gundel étterembe, mert meg voltam győzödve arról, hogy attól fosok be.
Tehát tajtékzó verítékkel, holdingoványos bokor frizurával megindúltam.
Olyat órdított néha a belem, mintha a vulkán készülne kitörni. Már félúton voltam mikor, gondoltam egy kis melbörni recsegősfingot kiengedek, mert szétdurranok.
Na?hát ezt nem kellett volna. Egérutat nyert a barna patak és a fél dózis besiklott. ? Bassza meg, ilyen szopást.- mormotáltam, a seggem csúszott súrlódott, de végülis fini meleg volt. Csak a fele jött ki mert tartottam vissza amennyire bírtam. Közben úgy izzadtam mint a ló.. gyerekek, nem olyan könnyű ez, egyszer megindul akkor a Jóisten nem fogja meg.
Odaosontam pipa léptekkel egy trafikhoz, és vettem egy 100 darabos kamillás zsepit. Kicsit félre vonultam és kibéleltem vele a szaros gatyámat, de láttam hogy jól átázott az egész és tiszta barna a vajszínű kord gatyám.
Így csak nem megyek haza, levettem az ingem, és rákötöttem a derekamra, hogy a büdös térkép ne látszódjon. Betömködtem mind a 100 zsebkendőt, akkora seggem volt így mint egy dasznajának. Szépen lassan mendegéltem és hogy így ki voltam tömve hazafelé kiengedtem még a maradék tejszinhabot, gondoltam már ugy is mindegy. Otthon lehámoztam a közben teljesen mély szinnel átitatott nadrágot, leszedtem a pelenkámat. Gyerekek, mi volt abba a gatyába, te úristen, mintha egy szarszállító felrobbant volna. Mondjuk az már csak késöbb jutott eszembe hogy miért nem kerestem egy klotyót.
Kurva mindegy, annyira nem is volt rossz?
 

Ejj, ejj ejj, a seregben nem igazán vettem vissza a piázással. Nem ittam sokat, csak folyamatosan döntöttem magamba a veres traubit, pacsulin részegre locsoltam magam folyamatosan. Volt egy könyvtár a bázison, és ki mást is kellett beválogatni a könyvtár falainak bontására, illetve tatarozására??!! Na ki a túrót?
Engem. Legalábbis a hihetetlen válogatottnak én is a tagja lettem.
Kurvára örültem neki. Aznap éjjel már akkor boldog voltam ha nem gurultam le az ágyról. Reggel 5 ig vedeltünk a konyhán, 4 től meg ugráltunk bele a másnapi leveses üstbe. Legalábbis én, mert tiszta metélt volt az alsógatyám, és egy galuska esett ki reggel a tökeim közül.
Kurva kemény éjjel volt, reggel fél 7 kor meg már keltett az a barom, Limperger alzászlós vadhülye.
Kint meg olyan meleg volt mint a dög, így hát mese nem volt kellett vinni magammal egy demizson bort mert ha megsüt így a nap, végem van.
Kicsempésztem egy bazi nagy demkó jolibort, és hallgattam az okos utasításokat. A feladat másoknak rém egyszerűnek tünt, samuval le kellett barmolni a könyvtár oldalát /ahova egyébként be nem tenném a lábam/, aztán újra tenni vagy mit tudom én, az a lényeg h dolgozni kellett, és azt rohadtul utálom.
Többiek ütötték, kalapálták, rossz volt nézni is, én meg félig megpróbáltam behúzodni az árnyékosba, és kegyetlenűl rátapadtam a palack szájára. De gyerekek úgy, hogy ti ilyet még nem láttatok.
Gurultak le a literek, kezdtem egyre jobban lenni. Nap végére 4 liter bort sikerűlt beabszolválni, és mocskosúl bedurrantam. Még egy olyan kép volt bennem hogy mintha a körlet kutyája alomnak használta volna a fejemet, de ezen kívűl semmi.
Kedves bakatársaim a nap végén beleraktak egy talicskába, és betoltak a körletbe. Olyan kényelmes volt h késöbb többször aludtam benne, nagyon megtanultam a taligába való alvást. Két lábat fel kellett baszni a két fogóra, kicsit bemojzerolni mélyre és olyan fekvő helyet nyertünk hogy ihaj..
Az eset után példaképnek kiállítottak az állomány elé, és mint a cirkuszi majmot mutogattak minden nap.
Megmondom őszintén, nagyon jól esett.

Szevasztok Gyerekek, híveim, barátaim!! Eljött egy szomorú délután, egy nagyon nem kompatibilis gondolat pejoratív síkja. Ez az utolsó írásom, az utolsó gondolatom, az utolsó üzenetem hozzátok, úgy döntöttem megpróbálom elegánsan befejezni az életemet, és nem mint általában a barmok, hogy 87 szer megéneklem, aztán még 93 szor leírom. Csak egyszer, és az lesz az utolsó. Az pedig most van.
Hogy értsétek, megpróbálom a magam stílusában megfogalmazni. Én egy idegileg elég Mágnás Miskás vagyok, és ha megszokok egy dolgot, azt úgy is szeretem minden nap, és ragaszkodom hozzá. Lásd az 5.nullás őrületem. Nem birok nélküle lenni. Na most nagyon szerettem az iwiwemet is, és már másfél hónapja elvették tőlem. Nem tudok jelölgetni, és szedik le az ismerőseimet is. Írtam nekik levelet, kértem könyörögtem , semmi. Páran megbántottak, és tényleg úgy érzem, hogy kezdek megbolondulni, és kicsit bazsuetesen viselkedni. Nagyon sok szép, és jó levelet kaptam tőletek, amit most itt köszönök szépen, rengetegen bíztattatok, de sajnos itt a vége. A másik, hogy a netet is jövőhéten kikötik, nincs pénzem fizetni, és a lakásom is kalapács alá kerűl. Szerettem volna h legálább annyi pólót vegyetek, hogy a netet tudjam fizetni, de nem így lett, és egy drasztikus kényszer elektrosokkal nekikezdek a várhatóan utolsó fél évemnek. „Míg látod ahogy a táj beborít, még érzed ahogy a kéz segít, de nem maradt már semmim, a magány eltaszít”
Gyerekek, kicsit komolyan könnyezve írom ezt a pár sort, mert el sem hiszitek mennyit jelentett nekem ez a háromnegyed év, amíg sokatokkal leveleztem, találkoztam, és szebbé tettük egymás napjait. Örülök hogy megoszthattam veletek a néha lehet hogy extrémnek tűnő történeteimet, de tiszta szívvel, és teljes őszinteséggel tettem mindezt. Köszönöm h lehettet egy honlapom, közsönöm h sokan megnéztétek, és sokan meglátogattatok.
Veszek egy ócska vájogházat, miután mindenemet eladtam, és a bedeszkázott ablakai mögött megkisérlem megdönteni az eddigi csúcsomat. Mármint meginni annyi bort, ami még senkinek nem sikerűlt. A beledöglés a cél, de nem így írnám le, hanem úgy hogy várom a megváltást. Magányosan nem tudok lenni, veletek nem tudom tartani a kontaktot, és elég volt. Mostanában azért volt ilyen nagy csend körülöttem, mert rengeteget gondolkodtam ezen…
Egy utolsó őrült verset engedjetek meg:
„Ti már nem vigyáztok rám”

„ Míg jár a flaska a kezemben,
gondolkodom csendben.
Csak ti vagytok a fejemben,
Talán nincs már minden rendben.

A rengeteg levél, a sok vers,
Csak ülök felettük némán.
Gondolkodtam rengeteget,
Az idő oly gyorsan elszállt.

Tartottátok bennem a lelket,
Ki egy szóval, ki máshogy.
Most csendben pihen itt a tollam,
Így vagy úgy lesz, vagy bárhogy.

Elindulok messzire utamra,
Ti már nem vigyáztok rám..
A magány öl meg szépen lassan,
Ennyi volt, és vége tán??

Köszönöm Gyerekek,
A vén bolond elindul.
Hosszú még az út,
Az ég legyen veletek..”

Ezzel a versel búcsuzom hát mindenkitől, sziasztok legyetek jók, ezt úgy örizzétek, hogy Ábris a vén bolond utolsó verse, és írása hozzátok.
Mindent köszönök Gyerekek!
Az Italos.

Az egyik tv műsort követné a másik. Valószinűleg a masztizóst zabálni fogják, és erre fellendülve szerkesztenék egy másik műsort is, egy Bőrtók showt, amit kizárólag hulla részegen vezetnék le. A gyengébbek kedvéért feliratozva lenne a képernyő alján, hogy senki ne veszítse el a fonalat, mert ilyenkor, mint a frissen tört borosüveg, úgy vág az eszem, és pereg a nyelvem rendesen. Ez egy olyan só lenne, aminek az elején kb 20 perc lenne még ugye betántorognék, egy kupica 5.0 val a kezemben, és én úgy képzeltem el, hogy a stúdió, egy lepukkant csehónak lenne berendezve, ahol engem nem látnak szívesen mert beleugatok állandóan mindenbe. De én ezt a forgatókönyv szerint kurvára elfelejtem, mert merev részeg vagyok, és mint Dózel Rőtenbrun bevonaglak, és szinte lecsattanok egy krimó asztalhoz. Egy röpke bevezető szöveg után, amit jómagam sem értenék teljesen a visszanézés közben, elmondanám, h ez egy olyan só, melyben csak iszonyú furcsa embereket hívok meg, és nem kurva narancslével itatom őket mint minden szaros Szulfák andrea, meg mónika sóban, hanem nagyon kemény szesszel, ütös kontyalűvalókkal, amit műsor elött nem választhatnak ki. Ez az én feladatom lenne. 10 percig lenne egy ember a vendégem, és ezalatt az idő alatt, mindenféle köcsögséget kérdeznék tőle. Nem ám amiket szoktak az elöbb említett gyíksókban, hogy ? Hallom új szerelmed van, és hogy milyen boldog vagy- , hanem például, hogy ? Volt e olyan hogy epret kötöttél a fitymád végére meztelenűl, és ugy behintáztattad hogy beugorjon a szádba?- , meg hogy ? Mikor kúrtál be úgy utoljára hogy öljre menj, ha már nem akarnak többet adni,- , meg ilyesmiket. Szerintem ez sokkal több embert érdekelne, mint a szokásos sók marhaságai. Egy két példa a tévés fejvadászoknak akik olvassák ezt, és szeretnének leigazolni, hogy kiket hívnék meg.:

- Van például egy Poland, pontosabban Holland fiatalember, aki úgy tudja enni a mákos breklit, hogy közben fújja az orrát a levegőbe folyamatosan. Képes bebrunzolni egy egész fazekat, majd a fogai közül malteros fandlival szedi ki a mákot, de mind ezt csak lábbal.

- meg hallottam egy olyan örmény faszindzserről is, akit szívesen látnék a sómban, aki kisebb születési rendellenességgel született, és a szájánál van a segglika, és a segge völgyébe a szája. Például egy nagy kihívás lenne, hogy hogy ültessem le az asztalhoz. Fejjel lefelé, vagy simán. Ha simán, akkor elég tompán hallanánk amit beszél, de viszont egy lüktető lyuk dobogna a szemünk elött. Viszont ha meg fordítva lenne, akkor két kalimpáló lábat látnánk, egy hosszúkás szájjal, meg két nagy pofazacskóval, de lefelé kéne beszélni hozzá, mert ott a füle. Szóval szivesen kipróbálnám magam egy ilyen szituban is.

- Ez is egy tévés ötlet volt, várom a felkéréseket.

Rólam kevesen tudják hogy otthon magányomban mikor nem a lőrét lifteztetem le a bundásba, TV műsorokat tervezek a jövő nagy elme tv hálózatába. Szeretnék egy igazán jó ÁEM mikrobi hullámátvitelű horizont adást.
Egyik nagy tervem, egy délutáni Gyermek varieté keretében, mondjuk szombatonként a ?Hogyan maszturbáljunk divatosan?!? című kis másfél órás polihészter műsor, ami megmutatná hogy hogy öltözködjünk fel a maszturbáció perceihez. Ezt kötném évszakhoz, időjáráshoz, meg a hangulathoz. Magam részéről még az állapoti szintemhez, tehát hogy mennyi bíborvörös permet lézeng a belemben. Ezt szintfelméréssel találnám ki, ami egy kis kérdőívet takarna, és kemény pontozással kiderülne hogyan öltözzek hozzá a művelethez..
Szóval szerintem egyáltalán nem mindegy milyen ruhusba vagyunk. Én a könnyed fiatalos, ám konzervatív, és humánus öltözködést javallanám amennyiben valóra válna nagy álmom és műsorvezető lennék.
Teljesen elképzeltem hogy betelefonálnak, kicsik , nagyok, idősek, degeneráltak, olimpikonok, kéményseprők, divatdiktátorok, és együtt, mint egy nagy család megbeszélnénk ezeket az öltözködési fortélyokat.
Hogy lássátok nem a levegőbe köpülöm a szavakat egy kis ízelítő a kollekciómból, szóban brejírásban, évszakokra bontva.

Nyári délután, egy laza cirkuszi mutatvány a Donáld papán. Kinn 30 fok, ordít a szahara, szárasság, hamar végezni akarunk, de kell az eakuálás öröme.
Laza szvetter, egy homológ tangapapucs, bal kézben egy kígyó uborka, jobbal meg egy ventilátor közvetlen közelében, óvatosan hántsuk, le föl a bőrkét a pumpán. Ne felejtsük, a szvetterke legyen lukacsos, és engedje a hőt át a testünkön?

Tél, kinn ordítanak a farkasok, legelnek a jeges gecik, szivattyúzzák a szart a pöcéből, a szomszéd öregasszony, pont fejjel csapódik a csonttá fagyott járdára, a kutya szara megfagyott a levegőbe, bent a cirkó kemence bedugult, és nem kell hűtő..
Javasolnék erre a mindennapos szitura, egy kimondott téli orkán dzsekit, egy nagy indián kalapot tollakkal, egy zsiráfról lehántott szörme cipőt, meg egy melóskesztyűt. Azért legyen melós kesztyű, hogy érezzük az erek dobbanását a megfeszült limbóhintón. Kicsit bekenhetjük motorolajjal, 15w ? 40 essel, mert az ízt ad a dolognak. Megadja a maszti enyhe pikáns bolondságát, de szabadon enged az elme útján.

Tavasz.. 3 vadbrűzs pisálja a ház falát, odakinn, a locsolkodók pisálnak bele épp a kölnisüvegekbe, bent a propán bután palack tüsszenteni készül, a nagyi a szomszéd szobában úgy krákog, hogy csípi az ember szemét. A televizióban valami állatság megy, sugározzák online ban hogy győzike szaros seggel leszédült a budiról. Na erre van egy nagyon tuti laza fiatalos viseletem.
Egy 54 szoknyás népviselet, aminek az az előnye hogy csak felhajtjuk és könnyen hozzáférünk a prométeuszhoz, kisebb hátránya, hogy behidalja az egész történetet, és nem lehet látni semmit. De ebben ez a varázslat. Képzelődjünk. Gondoljunk izlés szerint különböző odaillő dolgokra, pl: fánkra, hínárokra, tömlőre, ívhegesztőre, 650 oldalas könyvekre, niki laudára, meg a csillebérci gyermek park gondozójára. Ha őt esetleg nem ismerjük, akkor egy kétkazettás oda-vissza játszós dekkről kezdjünk el fantáziálni.
A lábunkon egy női nejlon harisnyát javallanék, meg egy kipárnázott nagymami kendőt. Így majd meglátjuk milyen üdét és fiatalosat fogunk romérózni a husángon.

Ősz. Nyitott ablak, szaró galambok a párkányon, a kölkök, csoportosan vonulnak az iskolába, és pont egy vakot akarnak kicsalni az úttestre, dübörögnek a hormonok, sárga a fák levele, mint a reggeli melegpisa, erre az időre egy nagy nyugágyra van szükségünk, egy drapp színű halásznadrágra, meg egy laza, ám mulatságos grafikával ellátott polóra, aminek kicsit lejjebb lóg az ujja, mert ilyen időtájt meg vannak telve a hordók a lábunk között, és jön ám a termés rendesen. Hűűűhaaa h jön, mintha dézsából öntötték volna, mint egy jó őszi meleg eső. Jól jön ha hosszabb az ujja, mert a lintézsi vadfolyamatot kicsit le tudjuk törölni vele. Az ablakot hagyjuk nyitva, ha esetleg akkorát dübörögnénk a végén, hogy hanyatbaszódunk a székkel, akkor egyenesen kirepüljünk a faszba az utcára, félgázos dákedlivel.

Hát ennyi Gyerekek, én műsort szeretnék vezetni?remélem lesz foganatja..

Amikor az Öfil Tomiékkal először haverkodtunk úgy igazán össze, senki nem tudta, hogy életem kalandjai, vagyis a legnagyobbak pont velük fognak megtörténni. Az egy állat volt. Iszonyú hózentróger külseje, Bont Iván feje, és amit a legjobban bírtam az öreg Tomba, hogy pikáns humora volt. Az én szememben egy igazi trubadúr. Egyszer úgy megtréfálta az utcában a kisboltost, hogy fél évig ült a böribe utána. Egy raklap kajszibarackot bekúrt egy kiülős presszó kinti helységébe, majd egy dunsztos üveg energia ringlót utána eresztett. A zöldséges Gripesz Palinak mikor újra visszajött a látása a dühtől, egy hársfával úgy hátba barkácsolta hogy Tomasznak felmentek gyertyába a heréi. Jöttek a rendőrök, aztán a mese már a szokásos. Magához tért, kicsapta a Figarót a vászonadrágból, és elénekeltette a rendőrökkel, a Nemzeti dalt, meg bebizonyította, hogy miközben gumibottal vernek, simán lehet anyázni, meg csattogni a zsíros fókával. Ő ilyen volt. Mikor kijött a böriből , kicsit furcsább lett. Pelust hordott, és csak szilárd ételt evett. Nagyon sokat csöcsöltünk együtt abban az időben, a gondolkodásunk nagyon egyforma volt. Pl ő is hibernálva itta a bort, és kente vágta a japánt. Akkor én még csak tanultam. Szóval kitaláltuk egy masszív délutánon, mikor már egy kancsó havanna boron túl voltunk, hogy menjünk el moziba. Gondoltuk megnézünk valami degenerált filmet, közbe szívjuk a mustot aztán mindenki gágálhat miközben szemből szorítja a combomat, és tátott szájjal mozog az ágyékom felé. Én meg olyan fejet vágok akit éppen ajakkal elégítenek ki. Akkori Bartók moziba indultunk, a Móriczra. Egyikünk jobban dölöngélt mint a másik. Vettünk jegyet, meg pattogatott kukkert, de azt csak tréfából. Amit megakartunk nézni arra nem volt már jegy ezért Tom beköpött egy akkora adag turhábelt a jegypénztárba, hogy Ábris apátok pofája is befröcskölődött borittas nyállal. ? Szóval nincs jegy- folytatta, és a gyomrából felszívott még egy adag bázel galuskát, és bökdösött, hogy én is csináljak valamit, mert ez embertelen, hogy így pofára vagyunk ejtve. Nekem pont tüsszentenem kellett, és gondoltam hogy ne maradjak alul, most még annyira sem teszem a kezem a pofám elé, mint amennyire szoktam, és rútúl arcpalánkon tüsszentettem. A pénztáros úgy nézett ki, mint aki lezuhanyolt, de Tamásnak ez sem volt elég és már csupasz seggel mászott fel a pénzbeadó nyíláshoz és tolta a barnabőröndöt.- Jól van na, mondtam neki, hagyjad azért tragédia nem történt, és az utolsó pillanatban leszedtem.
A kis vígjátékba illő jelenet után beözönlöttünk a terembe, ahol úgy indult a dolog, hogy a B szektor kovakő lépcsőjébe akkorát estem, hogy kitörtem az egyik széket. ? Anyátok picsáját!
Elkezdődött a film. Gyerekek, valami tragikomédiára sikerült jegyet váltani. Atya úristen. Egy vak diáklányról szólt, akit a szülei jelbeszédre akarnak megtanítani, és ráadásul a nagyfaterja minden héten átfalazza a támfalakat, hogy a lány a klotyóra se tudjon kimenni. A szülők meg állandóan bohócot csináltak belőle. Beadták neki, hogy ő az egészséges, és ők a betegek, és ezért jó lenne, ha eltartaná őket. Először beiratták autósiskolába, aztán meg elküldték gyöngyhalásznak. Na jól van itt betelt a pohár nekünk is. Szó szerint, mert televizeltük a boroskriglit és vaktába hátradobtuk. ? Egyétek! Össze-vissza fröcskölt a pisa, és jöttek az anyázások. Tomi felállt a háttámlákra, és véletlenszerűen rugdalt a lábával. Én pont egy ülőalkalmatosságot akartam hazafeszítenik, amikor a vászonra pillantottam, és szerencsétlen Lány akkor zuhant bele egy csatornába, ugyanis már ott tartottak, hogy elhitették vele, hogy lát. Na szentséges uramatyám, odakúrtam a vászonhoz a fotelt, Tomit kirángattam egy 79 éves nő szoknyája alól, aztán kiszaladtunk a francba ebből a rémálomból. A következő kocsmáig én személy szerint meg sem álltam. Tomi igen. A pénztárnál kifelé, csak befejezte amit befelé elkezdett?Voltam színházba is egyszer..
 

Pár éve még haránterpeszben foltoztam a zoknit, ami egész pontosan azt jelenti, hogy amikor úgy éreztem, hogy kicsit tennem kéne valamit, egyenesen lázálmaim lettek, és iszonyú ellenállást mutatott a szervezetem a bármit csinálás ellen. Vert a víz, csomókban jött ki a szöszi kis hajam, betű tészták kocogtak ki az orromon mikor kifújtam, hidegvérrel csapkodtam a legyeket, néha úgy hogy betört a konyha ablak, néha meg olyanokat fantáziáltam, hogy egy billencs zillen vagyok meós. Szóval azt hiszitek, hogy az én pofaszakállam persze csak befele nő. Láthatjátok már, hogy erről szó sincs. Szóval, a lényeg hogy gondoltam tűzoltó leszek. Mindig csodáltam őket, hogy szirénázhatnak mint a barmok, meg néha megégnek, meg olyan ruhájuk van, mint Polán Misellnek, a ? Szarossal tornázunk a tetőn-ben, meg amúgy is, bírják a csajok, meg a nagy melegre rá lehet fogni, hogy miért van rávarrva egész nap a pofámra a flaska. Bementem jelentkezni, felvettek próbaidőre, és elkezdtek betanítgatni. Hát a problémák elég hamar jelentkeztek már az elején. Először is fordítva bújtam bele az anorákba, és a bukóbrét úgy a tökeim közé vágták, hogy több percre fogalmam sem volt hogy hol és mit csinálok. Kikéredzkedtem klotyóra, ahol előrántottam, a minden bajban segítséget: a BOROMAT. Gyerekek, édes híveim, úgy meghúztam, hogy majdnem könyvet írtam róla. Visszakocogtam, szédültem mint a dögkeselyű, de ez sem mentett meg semmitől. Mondták, hogy azon a rúdon úgy csúszkáljunk lefele, aztán sprint a piros 4 kerekű cselédházba, és élesbevetés, mert mit tudom én mi történt. Gondolom tűz van. Már az első feladatnál széjjelszakadt a vörös leplem, és fehér szöszkeszőrös combomon ahogy végigsiklott az alumínium rúd, lehúzta a bőrkét, húsig hatolt a fájdalom, én mint Dzsoni Vejszmüller, ordítottam torkom szakadtából, a tűzparancsnok, meg óbégatott hogy ne hülyüljek, hanem menjek, mert ég egy óvoda. ? Szarok az óvodára, nekem meg nincs bőr a combomon. Még odafele a kocsiba kiléptem a munkából, egész pontosan fél órát voltam tűzoltó. Ilyen hülyeséget. Rájöttem, hogy nagy felelősséggel jár ez, én olyan munkára vágyom, ami semmiféle kötelezettséggel nem jár, lehet piálni, és nem kell ember életekkel foglalkozni, mert az nem érdekel kurvára. Mindenki ott és akkor hal meg mikor akar.
Na de ezzel nem ért véget, mert mivel a pályafutásomat a kocsin bevetés közben fejeztem be, az volt a szokás, de szerintem csak átvertek mint a dög, hogy az akció végéig köteles vagyok velük maradni. Megérkeztünk a helyszínre. Én az első pillanatban felgyújtottam az óvoda melléképületét is, mert odapeckeltem az égő cigimet. Az anyja úristenit. Kezembe nyomták azt a nagy slagot, tökire nyitották, erre a nagy slung engem vitt el a faszba, nekikúrt egy fának, a segg csontom szerintem eltört. ? Kurva élet!- ilyen egy fasz melót. Ráadásul menni is alig tudtam, csak nagy O-ba haladtam, mert fájt nagyon a klazur ami lejött. Mint aki beszart. Egyébként ez pár perc múlva meg is történt. Betoltam egy kendermagost a bugyiba, egyétek. Fogtam már a faszom ki volt ezzel a sok rohangáló pirosruhással, meg az egész szar munkával, megfogtam keményen a slagot, és a menekülő gyerekeket célozgattam vele. Jaj istenem, némelyik visszarepült ahonnan jött. Aztán ezt a buzi parancsnokot, a Trobadúr Endrét, úgy pofán céloztam, hogy a bőr lejött a fejéről. Úgy sikerült megúszni az egészet, hogy 30 percen keresztül vertek a kollégák, aztán egy szál alsó gatyába kibasztak a lehel térre. Úgy mentem haza. Azóta meghitt ellenségeimnek tekintem a tűzoltókat. Ezek nem tűzoltók gyerekek. Barbárok. Így elbánni egy 35 éves kis kölyökkel. Anyátok picsáját. Megyek gyújtogatni.

Elég radioaktív vagyok, mint a torontoi létszámolvasás, a Grót csatában. Történt pár éve, hogy a lábam között enyhe szúrást, és pikantériás bezsengést észleltem. A gőgös gúnárral lehet valami, gondoltam. Előtéptem a zsiráfmintás bugyimból, és mikroszkóp alá helyeztem. Vizsgáltam, gémes tépővel horizontra húztam, de nem láttam semmit, csak úgy fájt. Gondoltam, hogy mivel amúgy is imádom az orvosokat, megtámadom a fan-és nemivessző gondozót, hogy mondjanak már valami okosat, mert itt hülyülök meg. Nem mintha marhára használnám a jemeni harcost, de olvastam még régen valami vejnemöjnen könyvbe, hogy jobb a rágógumit szaftosra rágni, mint a Némo kapitányt megfésülni. Erre visszagondolván, beindultam, mint egy sitkei autógumi szerelő a centirozó géphez, hogy a végére lopakodjak a dolognak, és ívesen forduljak rá utolsó 40 évemre. Halál nyugodt voltam, főleg azok után hogy 3 éliás korsó bort lefűrészeltem az örökösen nedves torkomon. Amint kiléptem a házból, ez úgy fejbeöklelt, hogy egy pillanatra teljesen elfelejtettem hogy hova indultam. Először azt hittem kocsmába, mert ugye a megszokás nagy úr, de mikor léptem egyet megint belenyilalt a fájdalom a bronzos makiba, középen, és be is ugrott hogy hova is kell menni. Siettem mert még szerettem volna utána beüldögélni kicsit a váróba, vagyis az örök borszagba. Egy pannonia sajt fejű, propán-bután palack testű, hajdúszoboszlói kecske pásztor kinézetű doktor nő jött be akkora ponty arcal hogy megállt bennem az ütő. Kicsalogattam a fehér rudat a bozótból azonnal, ez meg neki esett vizsgálgatni. Nem fürödtem már pár napja ugy hogy nem irigyeltem különösebben, elég pondró szaga volt az öreg bundásnak. Mondta h semmi gond, kicsit elaltatnak és a főorvos úr is megtekinti. Kérdeztem hogy nem akarja e esetleg összetoborozni az egész korházat, hogy mindenki kényelmesen szemügyre vegye viharos bécit, az öreg lampiont. Jobban szerettem volna bealudni egy hordó borbálától, nem attól a fityma szagú köpő álarctól, de mire ezt végig gondoltam, már aludtam is. Következő kép az életemben hogy fekszem egy korteremben, valami karhajú urugváji faszkalap meg ott borotválja a seggét a szomszéd ágyon. Óvatosan lenéztem a lábközé, és láttam hogy kurva nagy géz van a rúdalmán, akkora mint a fejem. Mi a jóistent csináltak ezek???? Lehet hogy kicsit félreértettek. Bejött a sajtfejű, nevetve, hogy probléma boritékolva, minden oké, többet nem fog fájni, ugyanis körülmetéltek?MIT CSINÁLTAK??? Vakkantottam el magam nem halkan. Atyaúr isten! Kurva ideges voltam, tajtékoltam. Olyan érzékeny lett a bundi hogy szexuális érzéseket éreztem ahogy hozzáért a bugyim. Jajj. Hazafelé 3 szor élveztem el a buszon, kétszer meg még a ház elött. Állatias volt. Azóta gallér nélkül élek, nem mondom hogy az iváshoz sok köze van, és bármiben is meggától, de fájt egy kicsit belül, hogy piszok mód vaktába belenyírbáltak az öcskösbe.. Ez van, volt sál, nincs sál..

Tegnap kicsit félreértettek a klubban. Azt hitték komolyan dolgozni akarok, közben csak a popbizniszbe szeretnék bekerülni. Gyerekek, ez szerintetek megoldható lenne? Elég sokat gondolkodtam tegnap óta, szerintem abszolút kivitelezhető lenne. Arra gondoltam, hogy én lennék DJ. Kannás, a borgazda, aki megront mindenkit, és trukmálja az alkoholt másokra, ha kell, ha nem. Mondták, hogy kemény szakma, meg bla bla. Kemény a nagy lófaszt. Bebaszva minden sokkal egyszerűbb, és mindig eszembe jut, Jurda ?92-ből, aki nem jött zavarba, csak tolta bele a felszálló repülő propellerjei közé a nejlont, meg a több tonna papírt. Amikor meg bemondták este a tv- be, hogy lezuhant a kuwait-Hortobágy csárter járat, ő szintetikusra bugyborékolta a bermuda nadrágját, úgy röhögött. Szóval lazán kell felfogni mindent. Magánfellépéseken töröm az ostoba fejem, és hogy mit is kéne igazából tolni a mindenre bólogató okos magyarnak, akik csápolnak a telibeszleppelt kozsónak, meg a geszti petyónak, meg örülnek ha elmegy fellépni hozzájuk Péló barna, meg a mankája, az a takonyba szakadt nyivákolós hangú zill fejű, iszonyú idegtépő viselkedésű Dormina, vagy hogy a csöcsbe hívják. Én azt hiszem gyerekek, és minden kedves oldalra látogató barátom, hogy ennyi erővel Ábris is, a vén lókötő is felállhatna a deszkákra. Lehet, hogy leszédülnék, de nyújtanék annyit mint az előbb megemlített szimpatikus fiatalemberek. Lajtorján laci is megmondta ?74-ben. ? Nézd Ábris fiam, még egy kis pöcs vagy, látszólag az is maradsz, de egyet ne feledj! Legyen nálad mindig egy uborka szeletelő, meg egy két cerkás epillátor?- Én félreértettem fiatal koromnak köszönhetően, és azóta mindig van nálam egy boros flaska, meg 2 doboz cigi. Lacit nem láttam azóta, pedig nagyon hálás vagyok neki. Még 10 éves koromig kicsit filóztam, hogy jól hallottam-e, de most már tudom hogy teljesen jól. Csak a flaska szóra emlékszem. Itt cseng..az agyvelőmbe.
Na, kis kitérő után, azt hiszem elkezdem lassan összegyűjteni a kellékeket, ami a popbizniszbe nélkülözhetetlen. Egy evezőlapát, ez tiroli énekes füzet, akácméz, két baszott nagy karéj kenyér, 40 deka rubeola, két pakli kártya, 1 kurva nagy rúd krinolin, egy benzines hajvágó, meg két rezervátum. Akinek bármi ötlete van ezzel kapcsolatban írjon, akár ide akár máshova, de én belekezdek. Támogathattok, keresztbe tehettek, segíthettek, de legyen valami, mert dalolhatnékom van kurvára, és paletta frissítésre vágyik a sertés agyam?.

 Egy régi ivócimborámmal annak idején próbáltunk sportolni kicsit, pl egyik kocsmától a másikig sprintbe. Abba jók voltunk, mint akit picsánrúgtak. Báthory Pista haverom egy furcsa szerzet volt, nagy túzog teste, irdatlan pofaszőre, és mindig mozgó alkarja garancia volt a tuti berúgásra, és a bendegúzos eszmefuttatásra, ami kikönyökölt néha az ablakon. Szegényt még régebben elütötte a mozdony, az ipari áram 72 szer zakatolt át a testyin, és túlélte. Két foga kirepűlt de semmi baja nem volt. Képzeljétek el!!! Elütötte a mozdony. Részegen ott koválygott, és a tiszanádudvari gyors rámozdult. Őrület! Meg egyszer szerzett egy bikát, a faszt bikát, hülye vagyok, egy nagy batyús borzas bárányt. Bégetett mint az istenbarma, de ő csak nevelgette, kajáltatta, fésülgette. Nem értettük hogy mi a rézsútot akar azzal az állattal, aztán kiderűlt, mármint részegen elsusmorogta egyszer, hogy komoly tervei vannak vele. Nagy nehezen kinyögte, hogy répázgatni akarja, mert olyan aranyos, és tuti nem csalja meg..
Na erről ennyit, szóval elhatároztuk hogy csinálunk egy bicikli túrát. Én mintha a tour de francra mennék, komolyan vettem, minden biciklis gyíkságot beszereztem. Bukóbrét, áramvonalast, sztreccs gatyát, bébielemet, pozdorja vágót, goffri sütőt, ventillátort, ikerkarburátort, szimeringet, vöcsköt, két kurva nagy kakast, egy poklenyt, meg egy terembérletet a cib bank várótermébe. Szóval csak ami kurvára kell egy bicikli túrához .Megjelent Báthory testvér, a vén betyár, dupla kantáros festékes kengurúzsebes afrikai anorákba, hegymászó capajgóba, meg egy lehasznált tacskóval. Ő igy vette komolyan. Elindult a nagy túra, én mentem elöl, mint Ábris hadvezér. Már elég sokat eljöttünk, azért néha néha hátrapillantottam, hogy Pista tud e követni, és akárhányszor ránéztem ő rá volt tapadva az Isostaros flaskára. Abból 3 volt felrögzitve a bicikli vázára. Röhögtem rajta hogy nem birja, izzad mint a maláj tigris, tölti magába a vizet, én meg mint Kvatörmen, a horizont csatába 67 ben ugy tolom a pedálokat. Egyre jobban rángatta a kormányt, cikcakkolt ide oda. ÁÁÁ- gondoltam, rakja bele a húsba a fóliás fiu, álljunk meg pihenni egy kicsit. Megálltunk, mosolyogva mentem felé, ennek meg keresztbe kasul álltak a szemei, olyan alkohol szaga volt, mint általában nekem szokott lenni. Nem értettem majd kiderűlt hogy az Isostaros flasekokat csurig töltötte pálinkával, és azt vedelte. Ezzel a lendülettel kudarcba is fulladt a canga túra, mert nem lehetett lemaszírozni a szájáról a flaskákat és porongy részegre itta magát. Vihettem vissza a vállamon a két biciklit., bár félúton meguntam, és bekúrtam egy kertbe őket, cipelje a Turkai Cimballonista, ez meg részegen dölöngélt mögöttem, kötekedett a járókelőkkel, meg a bárányának írt dalokat, illetve haszontalan verseket, és obégatott, mint Rózenborg, a Teljes immunnal című filmben. Szóval ez volt a nagy túra. Hogy tolná bele?
 

Egy igazi hipohonder vagyok, mindig van valami bajom, úgy érzem. Néha sípol a tüdőm, trombitál a seggem, rám tör a szaniszló, meg ilyenek.
Most úgy éreztem hogy a végbél és környékén vannak kisebb nagyobb fennakadások, és sürgősen el kell menni urulógushoz, mert még csak az kéne hogy megálljon a hátsó légző rendszerem, mert akkor kalap, kabát. Gazella léptekkel megindultam az SZTK ba, egy 2 literes műanyag flakonnal a kezemben. Azt csak egy disznó nagy zárójelben jegyzem meg hogy szinültig volt vörös színű itallal, ami tartalmaz alkoholt.
Anélkül gyerekek én sehova egy lépést sem. Én szeretem a korházat, a rendelőket, nagyon el vannak találva a büféik. Jó arányban keverik a grízeskáposztát?Tisztelegtem, bejelentkeztem, helyet foglaltam, elég sűrűn meg húzogattam a flasit.. Úristen de jól sikerűlt eltalálni az arányt..2 liter bor, semmi kólával..Piszok jó lett. Pont abban a pillanatban szólítottak amikor kezdtem kellemesen szédülni, de most félretettem a munkát, kicsit azért az egészséggel is kell foglalkozni.
Mondta a kerekfejű hölgy, hogy dobjam le a kabátot, és gomboljam ki a gatyámat mert akkor megvizsgálna.. Ő mindjárt jön csak bemosakszik, vagy mittudomén mi a jóistent csinál, mindegy.. Én gondoltam kicsit elébe megyek az ügyeknek, bokáig letoltam a gatyámat, csak úgy világított a két kis kerek cipó, és előrehajolva rákönyököltem egy asztalra. A doktornő mikor visszatért köpni nyelni nem tudott, a reflektorként világító májvaszínű, szösziszőrű valagammal nézett farkasszemet..
- Magának ezt kimondta hogy igy nekivetkőzzön??- kérdezte..
- Az égvilágon senki- feleltem, - csak gondoltam megkönnyítem a Dr nő dolgát.
Amíg magához tért én majdnem elaludtam ott, de utoljára mire még emlékszem az volt hogy csattan a gumikesztyű a kezén. Aztán mintha egy gőzmozdony vágtázott volna át rajtam. Szerintem könyékig benyúlt a kormos alagútba. Azt hogy mit állapított meg azt nem tudom mert következő kép az életemben hogy csúsztam a folyosón olyan O lábakkal, mintha műtöttek volna, és szinte tojásokon lépkedve próbáltam elhagyni az intézményt . Kurva anyjukat! Borzasztó fájdalmat éreztem a tömlő felöl. Jesszusatyaúristen! Ha már doktor lett és 30 évig tanult, legalább úgy nyúlna be a seggembe hogy élvezzem is. 1 hétig ha pihenni akartam csak a klotyóra ültem rá mert annak üreges a valag része.. Mintha egy méhkasba ültem volna.. Ennyit az urbánlógusokról.

Iszonyú gerhárd bőröm van, fehér mint, a lanófka foggantyúja, úgy nézek ki mint egy korosodó albinó..így hát gondoltam egyet, vettem a fáradtságot, és elmentem szoláriumba, hogy legyen valami szinem.
Túl jól nem voltam mert egy hülye haverommal, Tyukosi Lórival, előző este keményen bevarrtunk, és ráadásúl mikor éjjel kimentem rátapadni a csapra, ez a barom a másik szobába huzogatta az élettelen hímrúdját, miközben szagolgatta a 4 napos zokniját. Olyan élvezettel csinálta hogy egy pillanatra azt hittem hogy valami meztelen nő áll vele szemben. De nem. Ő így önöndítózott. Egyébként olyan büdös volt az a zokni, hogy odáig éreztem..na mindegy..
Szóval beindultam a szoláriumba, kiváncsi voltam mert én ilyen helyekre nem járok.
Ott nem lehet inni. Mondjuk egy papírzacskóba azért vittem magammal némi üzemanyagot, hogy nagy baj ne legyen. Nagyon kedvesen fogadtak, helyes kis tibeti leányka volt a navigátor, meg még két faszi is volt, akik a tv t bámulták. Én meg álltam ott mint egy darab szar. Bekisértek, megmutatták mi hogy merre, azt magamra maradtam. Egyből meghúztam úgy a flaskát a nagy ijedtségre, mint a dög. Majdnem hanyat is estem. Levetkeztem meztelenre, bedöglöttem egy 5 ösre, elég pulikutyás volt. Mikor kikászálódtam a tepsiből, végigmértem magam a tükörbe, szeretem meztelenűl bámulni magam, meg különböző produkciókat végrehajtani a tükör elött. Először is úgy megcsattogtattam az egész berendezést az alhason, hogy be is pirosodott. Legalább egy percig. Lobog össze vissza mint egy darab hús.
Aztán lányt csináltam magamból, betoltam a börszatyrot meg a slaggot a comb közé, és ugy nézegettem magam egy darabig. Utána a fülemet nézegettem hogy honnan kéne leoperálni belőle hogy hasonlítsk Benny Hillre, majd elkezdtem nézegetni a seggemen a pattanásokat, végül jól bepuccsantottam, széthúztam a valagat, és megnéztem a csókra nyíló barna szájat is?
A cirkuszi mutatványok után felöltözvén elhagytam a helységet. Ahogy kiléptem hirtelen mindenki mással kezdett foglalkozni, és a kisasszony kedvessége is tovaillant. Nem értettem..
Visszanéztem és akkor láttam hogy a tükör kivülről ablak, és végignézték az egész produkciót..
Atyaúristen! Le kellett volna húzni a függönyt.. A fű alatt kisurrantam, tökig megittam az összes piát, és megfogadtam hogy soha többé nem megyek ilyen helyre.. Csak a jó öreg ivóhelyek. Azokat bírja elviselni a sertésagyam. Úgy hogy ez volt a szolár sztori

Biztos sokan emlékeznek, 10-15 évvel ezelőttig még lehetett kapni, a különféle gyereksamponokat. Volt az a rókás, meg a macisampon. Pipere koromban nem is értettem hogy ezeknek rekviemje van, vagy csak az Ilonkáék szórakoznak velem, hogy ilyeneket vásárolnak. Végül is nagy baj nem volt, de kurvára idegesített a rókás, mert lepény feje volt, és hülyén nézett. Már akkor önállósítottam magam és mindenáron egyedül akartam megmosni azt a kis szöszi inkább fanszörre hasonlító kis bokrétát ami a fejemen nyílt. Mindig beüldögéltem a kádba, kicsit kokettáltam a jonatánnal a lábam között, aztán megpróbáltam elfoglalni magam a kádban. Sok kimondott játékom nem volt, hanem az akkoriban a boltban árult 3 féle ízben kapható különféle lekvárok dobozaival próbáltam meg játszani. Enyhén beletoltam a kádba egy kis törmeléket a barna csókra csücsörítő izsáklukból, ami a gömbölyű két kis cipóra hasonlító domb között helyzkedik el, hátul, beleraktam őket a víz felszinén úszkáló lekvárosdobozokba, és azok voltak a kakimatrózok. Én ilyet játszottam. A végén mikor kalózosat rögtönöztem és az ellenséget bele kellett borítani a vízbe, kicsit bebarnult a fürdővíz, és gyorsan elkezdtem megmosni a hajam, mielőtt szüleim kérdőre vontak volna.
Szóval a rókásnál meg a macisnál tartottam. Mindig ilyen sampon volt, de őszintén szólva, én a két flakonból egyet csináltam volna, azt is megmondom miért.
A flakonok teteje nem volt egyforma, a rókásé, redős volt, vastagabb, a macisé pont olyan péló szélességű, enyhén dölt kanyarral az ív szemközti vonalából megvilágítva. Sokat babráltam a seggemet, mert érdekelt hogy az az alagút hova is vezethet, és megpróbáltam a macist enyhén bepasszintani magamnak. Egyáltalán nem volt rossz, csak a rókás redőssége kicsit hiányzott. Soha nem tudtam meg az milyen lett volna, kicsit még most is zavar, de a macisnak mindent köszönök..
A mai idióta alakú sampionok elmehetnek a takonyba, ezekkel semmit nem lehet játszani nemhogy ilyet..
Mindig két dologra osztottam a gyermekkoromat. Volt a 6-10 ig tartó, kovászkor meg a 12-16 ig tartó, molnár időszak, ami a samponos mulatság után véget ért, mert más szemmel láttam már a világot?.

Pár évvel ezelött egy közös családi lakásból örököltem 4 millió puszedleit, vagyis végül is nem kevés korpát. Mint azt tudjátok rólam annyit tudok inni, mint Dévid Ettemboró, az íj oktató stüszivadász. Szóval mikor a pénzt átutalták a számlámra,/ akkor még volt, manapság már természetesen nincs/, éppen nem volt egy jó napom. Egy régi haverom nálam maradt az éjjel mert hortobágyi módra berúgtunk, és pont egy évvel azelött fogadta meg hogy ő piától soha nem fog hányni. Na most, ezt elég nehéz lett volna kivitelezni, mert annyit ivott, mint Hánsz Vótörhauz, a német féllábú gátfutó, aki az egészségesek versenyén indult. /78 ban nem lehetett leoperálni a csapról az öltőzőbe/. Tehát agyonitta magát a haver, és kérődzve ült a fotelba, óriási hányási ingerekkel, mert ugye megfogadta hogy nem lesz hányás, akkor a végsőkig kitartunk ugye. Már az egész pofája tele volt meggyturmixal, közben jött és jött fel az újabb adag egri dzsókerlé, és nem nagyon tudta már tartani, majd fejét felemelte, és torkaszakattából leokádta a plafont. Nem a boldogságtól döltek a könnyeim, olyan volt a szoba plafonja, mint egy absztrakt bolond festő nagy remekműve?.
Na szóval ez volt előző este, úgyhogy nem jártam keringőt még reggel, de ugye legalább a pénz megjött. Életemben ennyi lovettát nem láttam, voltak nagy álmaim, a jó életbe, gondoltam most egy párat megvalósítok. Régóta kiakartam jutni Kubába, félvér nők feszes seggéről nyalni a bort, szerettem volna eljutni a Piramisokhoz, meglátogatni Thomast, a Magnumból, stb.. Most meg minden itt hevert egy karnyújtásnyira, és akárhova elmehettem??
Sokat gondolkodtam mit is csináljak a pénzel, hova is menjek, végül 2 év alatt elittam az egészet, felszedtem 20 kilót, olyan voltam mint egy dinnyefejű hőlégballon. Akkoriban össze lehetett keverni az öreg Bennyvel, mert kiköpött mása voltam. Szóval legurult a torkomon 4 misi. Bekaphatja Kuba, meg a nagyseggű félvér nők, Piramisokra szarok, rájöttem hogy annyira nem is érdekel, a csóró Magnumot meg úgy is látom a tévében.
Tanulság nincs, állítom úgy cselekedtem ahogy kellett?
Meg különben is, olyan két év volt hogy ihaj.